FORDÍTÁSAIM

Fordításom

(Album: Blood & Water, 2007.)

Egy levél otthonról…

Láttalak ott

Közel álltál

Vártál egy vonatra, hogy elvigyen innét

Ott voltam

Melletted

A peronon

Eldöntötted, hogy a magad útját járod

Hideg a szél

Egy emlék csendes szele hidegebbé teszi

Hol voltál, édes gyermekem?

Sok könnycseppet kisírtam, tudva, hogy szenvedsz

Nem számít, mit tettél

Mindig el szerettem volna mondani neked

Szívesen látlak otthon

Még itt vagyok

Hogy közel tarsalak

Hogy hagyjam, hogy begyógyítsd sebeimet

Soha nem hagylak egyedül

Fordításom

(Album: Blood & Water, 2007.)

 
Úgy érzem, megfulladok

Nem láthatod

Oh könyörgöm, engedd, hogy lélegezzek

Elfáradtam e tehertől

Reménytelenül sírok fájdalmamban

Mert mi mind bűnösök vagyunk

Elégünk hiúságunkban

Igyekszünk szabadok lenni

Bűnös

Mert nem akarjuk látni

Hogy egy bűnben elítéltek minket

Nincs menekvés önmagamtól

Hogy nem az a jó, amit teszek

Amit tenni akarok

Fordításom

(Album: Blood & Water, 2007.)

Itt állok

Egyedül

Senki sincs mellettem

Egy rettegés vagyok, barátaim és mindenki menekül tőlem

De benned megbízom

Engedd, hogy rám ragyogjon arcod

Szabadíts fel ellenségeimtől

Mert te vagy az erődöm

A bástyám

Védelmezőm és erőm

Ha minden más tönkremegy

Szemeim elgyengültek a bánattól

Lelkem és testem a fájdalom miatt

Ahogy lehullok, mint egy halott veréb

S úgy érzem, nincs mit elérem

De benned megbízom

Engedd, hogy rám ragyogjon arcod

Szabadíts fel ellenségeimtől

Milyen nagy a jóságod, melyet ember látványában adományozol

Azoknak, akik beléd menekülnek

Elrejted őket jelenléted menedékében

Az emberek ármányától

Szállásodban biztonságban tartod őket a vádló nyelvektől

Fordításom

(Album: Blood & Water, 2007.)

Soha semmit nem tettem rosszul…

Keresd önmagad

Lásd meg a fényt, azt hitted, mindened sötétség

Hallgass meg, hívlak

Én vagyok az egyetlen, akit megsebzettek vétkeid

Kiszárítom a tengert

De a sivatagba is teszek folyókat

Feketeséggel ruházom fel a mennyországokat

És hagyom is, hogy a Nap mindenkire rávilágítson

Leterheltél másokat, hogy jöjjenek a vizekhez

Inni a kifogyhatatlan forrásból

Mindenki, akire lesújtottál

Felszólít engem, míg közel vagyok

Erősítsd önmagad

Szerződésed a halállal megsemmisítik

Hallgass meg, mondom

Nem fog fennállni egyezséged a sírral

Fordításom

(Album: Blood & Water, 2007.)

 
A dolgok, melyeket látsz, megsemmisülnek

Lerombolják őket

Eljön majd a nap

Mikor kő kövön nem marad

Jelek lesznek a Napon, s a Holdon és a csillagokon

Gyötrelem és zavar a Földön, a tenger üvöltése által

Az emberek összeesnek a félelemtől

Attól, ami eljön a Földre

Eljön majd a nap

Mikor kő kövön nem marad

Fordításom

(Album: Blood & Water, 2007.)

 Aggasztanak gondolataim, és zavart vagyok

Az ellenség hangjától

A gonosz merev tekintetétől;

Mert szenvedést hoznak rám és becsmérelnek haragjukban

Zavard el a gonoszt, ó Uram

Zavard össze nyelvüket

Mert erőszakot és harcot látok a városban.

A fenyegetések és hazugságok sosem hagyják el utcáit.

„Ó, ha enyémek volnának egy galamb szárnyai

Elszállnék és nyugalomban lennék”

Szíven is gyötrődik bennem

Megtámadnak a halál rémületei

Félelem és reszketés kerít hatalmába és haragjukban becsmérelnek

Fordításom

(Album: Blood & Water, 2007.)

Sosem változol

Habár, vajúdásban üvölt a világ

Ráraktad a felelősséget

Jóllehet, szavaid által jött létre a világ

A fájdalmat választottad

Noha dicsőségben arra születtél, hogy élj

Nem haltál meg hiába

Megnyerted a halált és ismét felemelkedtél

Te vagy az egyetlen

Kinek hatalma örökké uralkodik

Beteljesülhet

Hogy megnyered az ellenséget

Életed adtad, hogy megóvj minket a halál sötét kétségétől

Sebeiden át megfizetted az árat, mely szabadságot hozott nekünk

Az élet soha nem ér véget

A halál csak egy ajtó, hogy elmenjünk

Nem haltál meg hiába

Megnyerted a halált és ismét felemelkedtél

Fordításom

(Album: Winterheart’s Guild, 2003.)

 
Leírom Neked a sorokat, amiket szeretnél

A szavakkal, melyeket az évek alatt nekem megtanítottak közül alkalmazni merek

Tökéletes árnyékot vetsz a papírra, a napfénytől elhalványul

Félek, olyannyira ismersz

A szerelem nyomot hagy bennem…

Ellopod az egyetlen reményem, s arra késztetsz, hogy újabb éjszakát virrasszak át

Bárcsak elnéznéd nekem, maradj közel

Mikor az őszi levelek már lehullottak…

Magány, fájdalmam – az utolsó, ami megmaradt bennem..

Ha elbuksz, felemellek, ha szeretsz, én is szeretni foglak

És ez így megy, kedvesem, ne félj, biztonságban leszel

Ezt megígérhetem, ha csak engem szeretsz

Hét elhagyatott hazugság íródott Holttél éjszakáján

Felnyitom az egyetlen könyvet, az egyetlen verssel, melyet olvasni tudok

Vérbe írom nevem és szentesítem egy könnycseppel az éjfélt

Elégetem a papírt, minden sorát, melyekért sírtam

Ha elbuksz, felemellek, ha szeretsz, én is szeretni foglak

És ez így megy, kedvesem, ne félj, biztonságban leszel

Ezt megígérhetem, ha egyes-egyedül viszontszeretsz

Én vagyok a Drámaíró, te vagy a koronám

Sirass meg szerelmedért, mint ahogy tetted oly sokszor

Mert tudom, nélküled nem írhatom meg ezt a történetet

Fájdalom Hölgye, tégy erőssé

Nélkülük nem élhetünk örökké együtt

Egyedül a szavak, melyeket leírtam, sebezhetnek meg téged

Bocsáss meg az esőért

Köszönöm egyetlenem, hogy ezt a fájdalmat okoztad nekem

Gyengéden otthagylak a földön, lépést teszek az ajtó felé, ahol levelem sosem íródik meg

Jó éjt most…

Ha elbuksz, felemellek, ha szeretsz, én is szeretni foglak

És ez így megy, kedvesem, ne félj, biztonságban leszel

Ezt megígérhetem, ha egyes-egyedül viszontszeretsz

Ha elbuksz, felemellek, ha szeretsz, én is szeretni foglak

És ez így megy, kedvesem, ne félj, biztonságban leszel

Ezt megígérhetem, ha egyes-egyedül viszontszeretsz

Ha elbuksz, felemellek, ha szeretsz, én is szeretni foglak

És ez így megy, kedvesem, ne félj, biztonságban leszel

Ezt megígérhetem, ha egyes-egyedül viszontszeretsz

Fordításom

(Album: Ecliptica, 1999.)

Otthon vagyok, hol kabátom függ

A felkelő nap pásztora vagyok

Hiszek és bízok földemben

Irányítok, rám van bízva

Mindenki jövője, enyém a vörös gomb

Időt vesztettem, míg üvöltöttem

Az emberiség központjában

Megmondtam, mily módon éljék életüket

Irányítottam, rám volt bízva, most

Azt hiszem, a vörös vihar felemelkedik, és mindnyájunkat elpusztít.

Hőség a központban, rombolás gátló

Ha egyet elengedsz, elengeded a többit is

Nem védheted meg, térdelhetsz le és adhatod fel

Véged kézben van, ha tombolnak

Ha most elmész és keresztülviszed akaratukat

Soha nem lesz választásod

Végy egy nagy levegőt tüdőddel

Mert lehet, többé nem teheted meg, mert ez, ez most a vég

Hőség a központban, rombolás gátló

Ha egyet elengedsz, elengeded a többit is

Nem védheted meg, térdelhetsz le és adhatod fel

Véged kézben van, ha tombolnak

Tegnap láttam egy fényt, gyorsan keresztbe mozogni az égen

Most balra és jobbra egy izzó fényt látok

Csillagok hullnak le ma éjjel, félek…

És a szakadó eső elnyeli zöld gyepem,

Foltot hagy

Sohasem lehet rendbe hozni

Most mondd, ki nyerte meg itt ma éjjel

A díjat, a hitvány küzdelem győzelmét

Ugyanazt a hibát újból elkövetjük

Ha tényleg ez a vég.

Hőség a központban, rombolás gátló

Ha egyet elengedsz, elengeded a többit is

Nem védheted meg, térdelhetsz le és adhatod fel

Véged kézben van, ha tombolnak

Fordításom

(Album: Ecliptica, 1999.)

Dana, kedvesem, írok neked

Mert édesapád elhunyt, az egy gyönyörű nap volt

És soha többet nem akarlak zavarni

Reménykedtem, hogy visszajönnél

De soha többé, Dana.

Lehet, szemeim becsaptak, de láttam

Képed egy erkölcstelen magazin címlapján

És azt gondolom, szívem nem tudja elfogadni ezt

Dana, kedvesem, olyan rossz lenne.

Dana, kedvesem, írok neked

Mert édesanyád elhunyt, az egy nagyon esős nap volt

És nincs értelme már zavarni téged

Édesanyád azt szerette volna... Gyere látogasd meg édesapád sírját, Dana

Apád megtagadott, mert vétkeztél

De olyan körülmények közt, amelyben volt, megbocsátott neked

És remélem, többet nem teszed azokat a dolgokat

Dana, kedvesem, én várok

Kicsi Dana O’Hara, oh oh Dana kedvesem

Mennyire szeretném, hogy itt legyen velem Dana-m

Kicsi Dana O’Hara egy nap elhatározta

Hogy elutazik messzire

Nem, többé sosem tudsz meglepni, oh oh

Azelőtt mindent láttam

De úgy tűnik, képtelen vagyok elengedni téged

Dana, Dana, Dana, Dana

És szerintem mondtam, hogy örökké vártam rád

Most tudom, valaki másé vagy

Tehát, életemben először – muszáj hazudnom

A hazugság bűn, bemocskolja önmagam

Tudom, nem a szerelem az a dolog, amit érzek

Ígérem… nem fogok újra írni, míg a nap le nem nyugszik sírod mögött

Dana, oh Dana, neked írok, hallottam, eltávoztál és az egy gyönyörű nap volt

Idős vagyok, érzem, rám kerül a sor,

Naplóm oldalai beteltek, rólad

Kicsi Dana O’Hara, oh oh Dana kedvesem

Mennyire szeretném, hogy itt legyen velem Dana-m

Kicsi Dana O’Hara egy nap elhatározta

Hogy elutazik messzire

Kicsi Dana O’Hara, oh oh Dana kedvesem

Mennyire szeretném, hogy itt legyen velem Dana-m

Kicsi Dana O’Hara egy nap elhatározta

Hogy elutazik messzire

Fordításom

(Album: Ecliptica, 1999.)

Ismét otthon vagyok, megnyertem a háborút, s most az ajtód mögött vagyok

Keményen próbáltam engedelmeskedni a törvénynek, s megérteni az összeset

Emlékszel rám? A háború előttről

Az az ember vagyok, aki a szomszéd ajtóban lakott. Régen…

Amint láthatod, mikor rám nézel, csak egy része vagyok annak, aki voltam.

Könnyebb, ha nem látod, hogy a saját lábaimon állok.

Nagyobb vagyok, ahogy itt ülök

Kérdezted, beteljesültek-e álmaim

Acélszívet adtak nekem, az effélék nem érzékelik a golyókat

Semmi sem az, aminek látszik

Másolat vagyok, másolat vagyok

Üresség költözött belém

Nem vagyok önmagam, önmagam árnyéka vagyok…

Zöld a fény, előéletem tiszta,  új élet tölti fel bennem az ürességet

Nem volt nevem, nem emlékszem múlt decemberre, Szentestére

Szüntelen fájdalomban voltam

Láttam árnyékod az esőben

Vörösre festettem az összes képed

Bárcsak otthon maradhattam volna ehelyett

Semmi sem az, aminek látszik

Másolat vagyok, másolat vagyok

Üresség költözött belém

Nem vagyok önmagam, önmagam árnyéka vagyok…

El akarsz hagyni, mikor mindennek vége…

El akarsz hagyni, vége most világomnak…

Felemelkedek a helyről, ahol voltam, és próbálom megtisztítani hitvány otthonom

Most itt vagyok, és nem akarom újból azt hinni

Elalszom, álmot álmodok, egy csendes álomba menekülök

Senki sem tesz rám felelősséget

De semmi sem az, aminek látszik, igen

Semmi sem az, aminek látszik

Másolat vagyok, másolat vagyok

Üresség költözött belém

Nem vagyok önmagam, önmagam árnyéka vagyok…

Ismét otthon vagyok, megnyertem a háborút, s most az ajtód mögött vagyok

Keményen próbáltam engedelmeskedni a törvénynek, s megérteni az összeset

Emlékszel rám? A háború előttről

Az az ember vagyok, aki élt…

Fordításom

(Album: Unia, 2007.)

A levelek lehullnak a napon, mely emlékeztet

Azokra az esedező szemekre

Csendesen visszhangzanak bennem

A végső éjszakákon

Őriztem az álmát, Megtehetem

mély félelem nélkül

Semmi jó sincs ezen a reggelen..

Oh, és tudom..

Túl leszek a belé fektetett érzelmeken

Kis barátom egyre fárad, eltűnik gyorsan…

Nem akartam látni a tompuló láng jelét

Több időre van szűkségem

Nem, nem akarlak elengedni

Félek, ma éjjel el kell búcsúznom a kis barátomtól

Nem akarlak elengedni…

A legmelegebb szívet, melyet valaha felfedeztem

Leengedem a földbe

Könnyeim, örökké veled

A fád alatt nyugszanak

mindig is szeretted ezt a helyet

Mostantól hozzád tartozik...

El kell, hogy engedjelek

És el kell mennem egyedül

Egy nap, erőtlen időszakomban
Nekem adtad szíved, és elloptad az enyémet

Számomra túl gyorsan jöttek a holnapok

hogy halljam lassú, csendes búcsúzásod..

A legkedvesebb szív melyet valaha felfedeztem

Leengedtem a földbe

Mosolyod tartott életben

Mikor az egek elcsitultak

Mindig is szeretted ezt a helyet

Most aludj a fád alatt

Aznap ültettem ide

Amikor megszülettél

Felkészülök, látom már a közelgő véget

Kis öreg barátom, egy gyermek.

Azt a napot, mikor el kell búcsúzzak és elkanyarodjak, de soha nem foglak elengedni.

Fordításom

(Album: Unia, 2007.)

[Van ezen a világon egy olyan ember, aki sosem mosolygott

Tragédiáját kívülről tudhatod, a későbbi évekből

Kezdetben, volt egy édesanya, egy édesapa és egy gyermek

Egy olyan nyugtalan, kis csendes fiú, kinek életét tönkre kellett tenniük

A mai naptól kezdve ismerjük, mint apját, Calebet}

Édesanyja okos ötletekkel állt elő, hogy óvja meg egy kis ártatlan hazugsággal a napot

Azt hitte, nincs visszaút, de a fiú felnőtt már ahhoz, hogy valamilyen szinten megértse

”Ahogy emlékszem, apa csak egyszer mondta ”Bocsánat” ”

”A szavak nem voltak bántóak, csupán összetörnek téged, ostoba fiam…”

Időnként egy ember tud különbséget tenni

Csak elfordította fejét, ha a gyermek csendes és némileg csalódott volt

Mosolygott a temetésén, „örülök, hogy halott vagy.”

Úgy tűnt, minden megoldása csak rejtett probléma volt

Ittas arcára volt írva, felkészült, hogy tönkretegyen egy újabb napot

Az édesanya még magabiztos volt, habár szorosan fogták, nevelték fiukat

Minden alagút végén van egy halvány fény

Nem volt hazugság, az volt a reménye, hogy egy nap majd minden rendbe jöhet

”Képes beteljesíteni minden álmát, addig vagyok boldog, míg ő nem az”

„Gyűlölöm, félek, nem tudok vele szembenézni

A gyermekkel valami nincs rendben, ő a legnagyobb szégyenem”

Kimegy, vihart idéz elő

S ottmarad az öreg almafa alatt

Ahol halott kígyók hagyják, hogy etesse azokat

Elveszett remények, most még jobban megsértette őt minden kedves szó

Hazafelé valahogyan eltévedt

Keresztül a tavon, evez a szörny felé, el kellett volna szöknie évekkel ezelőtt

 Vakká tette a múlt, hogy a fájdalom életstílusává váljon

Apját követte, Caleb tudta dolgát

A mása annak az embernek, kit édesanyja örökké gyűlölni fog

A nő egy bestia volt, egy halálosan szent, sok tekintetben rossz volt

Folytatta az ártatlan játékot, míg végül egybefonódtak

Hegyek fölött, tengerek mélyén

Küzd az akarat a széles Világegyetemmel

Miért vezet halottaskocsit egy ember, él félelemben tehetség és átok

Kivitte, elvitte őket

Lerombolta a falakat,

Minden jó, ha semmi nem mozdul

Egy döntés, mellyel megpróbál együtt élni

… és a kiszáradt virágok oly gyönyörűek

És minden élő vagy halott dologra kiterjed

Ezért szolgálom végig időmet pokolbéli soromban

”Most kongatom a harangokat, hogy elmondjam a világnak,

Készen állok, ha közzé teszik a legrosszabbat, hamarosan halottak lesznek, a fallal szemben…”

Nincs szíve e pótolhatatlan gonosznak

Virágok és emberek, kiket most lekötöz

Egy ár, melyet fizetnie kell, egy barátságtalan… akármilyen istent szolgál

Fordításom

(Album: Ecliptica, 1999.)

Ül egyedül a sarokban,

Lelke mélyéből bámészkodik,

Nézi az éjszakát, mely beszűrődik az ablakon.

Ma éjjel minden összeomlik

A telihold újra itt van.

Betegségben és egészségben megérteni oly nehéz,

Nincs neve, minden évszakban egy van.

Elfut minden elől, „A kukoricatáblákon biztonságban leszek”- így gondolja.

Önmagát üldözi,

Ismét érzi a holdat felkelni az égen.

Talál egy csűrt, ahol alhat,

De sehol sem rejtőzhet el.

Valaki ott van az ajtóban, megérteni túl nehéz,

Lehet ez rossz? Ez szerelem, ami sosem ér véget.

Őrültté teszi, hogy tudja,

Nem kellett volna bezárnia a nyitott ajtót, (menekülni, menekülni, menekülni)

A telihold az égen van, s ő már többé nem egy ember.

A lány látja a fiúban a változást, de nem képes (menekülni, menekülni, menekülni) átlátni, mivé lett szerelme.

Telihold…

Átússza az öblöt, az éjszaka szürke és nagyon nyugodt ma.

A lány nem akar tovább várni

,,Ma éjjel beteljesítjük szerelmünket”

A reggel homályában a férfi már nem képes harcolni tovább

Ezer hold vagy több, ő üvöltött…

Kopogtatott az ajtón, sikított, mely hamar véget ér

Üzenet a padlón ismét,

Belátni, mivé lett az az ember…

Nem kellett volna bezárnia a nyitott ajtót, (menekülni, menekülni, menekülni)

Nem, nem, nem…

Oh, mivé lett ez az ember?

Fordításom

(Album: Ecliptica, 1999.)

A saját földem bezárta előttem kapuit

Teljesen egyedül vagyok egy világban, mely megrémít

Itt vagyok, hogy bebizonyítsam, tévedsz

Vádolok mindent amiért élek

Álomföldemen vannak néhányan, akik megértenek

Egy barátságos lélek bízza rám életét

Igen, odaadom, amit odaadhatok

Most minden egy idegené

Ne felejtsd el, amit ma hallottál

Lehet, gyávának találtad magad

Elég férfi vagy, hogy egyedül folytasd az utat

Amikor mások elragadják mindened

Idős földem csak néhány homokszem

Hideg és kietlen, de van ott valami

Itt vagyok, hogy követeljem földemet

Sohasem tarthatsz távol

Ne felejtsd el, amit ma hallottál

Lehet, gyávának találtad magad

Elég férfi vagy, hogy egyedül folytasd az utat

Amikor mások elragadják mindened

Egy igaz hazafi vagyok, te vagy a földem

Tiéd lelkem, tiéd minden, ami enyém volt

Most itt vagyok és mindent visszakövetelek

Álmaimban megmászom a hegyeket, melyeket észreveszek

S hagyom, hogy lágy szellő vezessen a fájdalmakhoz, melyeket egykor láttam és a tiszta kék éghez

Úszok a tavakban, melyeket találok

Házat építek ott, melyet nem vihetsz el

Itt vagyok én, hogy követeljem földemet

Soha, sohasem tarthatsz távol

Ne felejtsd el, amit ma hallottál

Lehet, gyávának találtad magad

Elég férfi vagy, hogy egyedül folytasd az utat

Amikor mások elragadják mindened

Elég férfi vagy, hogy egyedül folytasd az utat

Amikor mások elragadják mindened?

Fordításom

(Album: Ecliptica, 1999.)

Ez az új legjobb barátod, új tekintet a személyes otthonodban

S nap mint nap megtalálhatod benne a világot
Ismerik, mit csináltál ma, hallanak mindent amit mondasz

És ha elküldik üzeneted

Tudják, másnap merre mész

Ismerik az életed, hisz van rólad fájluk

Ők építik életed, tehát ők…

Tudják, mit szeretsz, tudják, mire vágysz

De rólam semmit sem tudnak

Nem vagyok olyan egyszerű, üres fájl a memóriájukban, igen

Újra a web csapdájában, személyes otthonodban

Ahol elmehetsz a holdra, vagy találkozhatsz emberekkel, akiket soha nem láthatsz

Ott egy fájl vagy, pénz a nyitott játszmában

Rabszolga vagy a rabszolgák között, félve vársz 2000-re

Ismerik az életed, hisz van rólad fájluk

Ők építik életed, tehát ők…

Tudják, mit szeretsz, tudják, mire vágysz

De rólam semmit sem tudnak

Nem vagyok olyan egyszerű, üres fájl a memóriájukban, igen

Még próbálják vezetni, irányítani életem

De senki sem képes rá, egyedül én

Nem vagyok olyan egyszerű, üres fájl a memóriájukban, igen

Tudják, mit szeretsz, tudják, mire vágysz

De rólam semmit sem tudnak

Nem vagyok olyan egyszerű, üres fájl a memóriájukban, igen

Várok, reménykedem, imádkozom

Hogy lássam, ahogy ennek vége lesz, mikor elbuknak

Hogy lehet, hogy te nem látod

Mit tesznek veled

Egy élet vagy, új fájl a memóriájukban, most ők

Tudják, mit szeretsz, tudják, mire vágysz

De rólam semmit sem tudnak

Nem vagyok olyan egyszerű, üres fájl a memóriájukban, igen

Hogy lehet, hogy te nem látod

Mit tesznek veled

Töltik az idődet, élik az életed

Gépeikben csak egyetlen üres fájl van, mely én vagyok.

Fordításom

(Album: Fright Night, 1989.)

Az összeomlás szélén élsz

Mintha minden nap a legutolsó napod lenne

Eléred a csillagokat, melyek oly távol ragyognak

Fogd meg a kezem, minden rendben lesz

Neked és nekem, hogy elmenjünk

Nézz a szemembe, olyan feketék, mint most az éjszaka

Láthatod visszatükröződni, melyeket mondok neked, nem hazugságok

Érzelmeid börtöne vagy, ez az igazság

Van benned valami, de nem hagyod, hogy előjöjjön

Ha eljön az éjszaka, nem leszel egyedül

Mert ott leszek, ott leszek

Ha belép szobádba a sötétség

Ne félj, mert ott leszek

Ha belép szobádba a sötétség

Vas akaratukkal elnyomnak téged

Megvetnek, kigúnyolnak, csak mert nem érzik

A pokol örökkévalóság, a pokol a végzeted

Látom szemeidben, hogy maradni akarsz

De képtelen vagy rá

Hallgass rám, halld meg, amit mondok

Túl veszélyes játékokat játszol

Nincs idő még többet vesztegetni

Mert túl későre jár

Megkaptad, amit megkaptál, megadtad, amit megadhattál

Hagyj magad mögött minden emléket

Örökké rád vadásznak

Fordításom

(Album: Fright Night, 1989.)

Sikítasz éjjel

De senki sem hall meg

Ezek mélyen, legbelül vannak

A fájdalom gondolataidban

Segítségért könyörögsz

A szenvedés nem enged el

Az elméd fáj

És nem tudsz tovább lépni

Eléred az ablakot

Véghez viteled

Az egyetlen megoldás

Éjszakai sikító

Félsz éjszaka

Nincs miért félni

Rémálmaid nem hagynak egyedül

Próbálkozz és törd a fejed

Mi helytelen az életedben

Próbálkozz és maradj friss

Megtalálod a lelki nyugalmat

Fordításom

(Album: Fright Night, 1989.)

Érzed az éjszakát, elrejted félelmed

Ezt helyesled

Nézd, amit megtaláltál, fekszik a padlón

Ragyogó gömb, egyáltalán nem tudsz semmit

Nézz végig magadon, tele vagy rejtéllyel

Mindig elítéled, noha sosem érted meg

Miért állsz ellen, soha nem tudtad, hogy kell harcolni

Megérinted a fényt

Ez a Rémült Éjszaka

Ez a Rémült Éjszaka

Csillogó szikra a sötétben

Kövesd e misztikus gömböt

De ne nézz vissza, túl fekete a gonoszság ereje

Kész elvinni téged

Nézz körül, ez a vég, amit felismersz?

Fájdalomba, nyomorúságba burkolva

Igazad van, ha azt mondod, hogy soha nem adod fel

Gondolataim emlékekkel vannak tele, látom újra gyermekkoromat

Nézd, megtaláltam régi játékaim

Visszahozzák emlékeim

És most nagy fiúk vagyunk, s az az érzés

Halott, eltűnik

A gyermekkor pillantásai oly tisztán megjelennek

Sherwood meséi szétfoszlanak, eltűnnek

Hová megyek, nem látok megoldást

Itt vagyok egyedül a sötét éjszaka közepén

Ez a Rémült Éjszaka

Fordításom

(Album: Fright Night, 1989.)

A boszorkány aggódik

Melyik rongy?

Fogadd be mindkettőjüket

És fordulj meg

Elrejtik az ajkak az öröm titkait

A boszorkányüldözés elér a városba

Jobb, ha körülnézel

A boszorkányüldözés elér a városba

Látni fogják, ahogy téged megtalál

A boszorkány okos

Soha nem felejt

Mindvégül bosszút áll

Kétszer ugyanakkor

Harangok kondulnak benn

Örömöt vet mindenütt rajtad

Oh fiú

A boszorkányüldözés elér a városba

Jobb, ha körülnézel

A boszorkányüldözés elér a városba

Látni fogják, ahogy téged megtalál

Kész az ostor

Biztosan áll parancsod által a kezek között

Tedd, amit tenned kell és boldog lesz, hogy elviszi kevés életed, és ellovagol

Fordításom

(Album: Fright Night, 1989.)

A tenger felett ragyog fényesen útján a Hold

Hogy megtisztítsa a fekete éjszakát

A küzdelem tanúja

Hatalmad fan felettem

Örökké harcolni fogok

Varázslatot vetsz rám

Miért nem engedsz el?

Nem!!

Új nap

Nekem és neked folytatódik

Eltűnik a fekete éjszaka

Nézd, mit tettünk

Hatalmad van felettem

Örökké harcolni fogok

Varázslatot vetsz rám

Soha nem engedlek el

Nem!!

Fordításom

(Album: Fright Night, 1989.)

Gyertek hozzám, tanítványaim

Mondta az idegen, aki eljött

Beteget gyógyított, szegényt táplált

Terjesztette az örömet és a gyógymódot

Uralni fogja földünket

Vezető kezével

Megvalósítjuk megszabadításunkat

Ez csak egy illúzió?

Vagy egy halom zűrzavar?

Ez csak a hamis Messiás munkája?

Egy halom zűrzavar áldozatai

Bolondok fogják követni ezt az embert

Romboláshoz vezet minket

Kárhozatra terel minket

Fordításom

(Album: Fright Night, 1989.)

Egy álomban láttam a napot, mely megváltoztatta történelmünket

Hallom még a sikolyokat

Esküszöm, nem volt titok

A pusztítás hevében házak omlottak a földre

Olyan gyorsan történt, hogy az emberiség hang nélkül eltűnt

Most a parányi félelem árnyékában él a világ

Megnyerhetjük a harcot a békéért, vagy mind eltűnünk?

Jövőbeli sokk

Láttam a képernyőn a napot,mely megváltoztatta életünket és történelmünket

Mely lezajlott álmunkban

Az égbe csapódott, nem tudom, miért

A pusztítás hevében

Nézem a gyorsan terjedő rombolás szépségét

Nem fog sokáig tartani

Nem fogsz élni e dal végéig

Fordításom

(Album: Visions, 1997.)

Látom újra, ahogy ott állsz, nézel

Nézésed, szemeid félreérthetetlenül szédítenek

Hívnak, hogy menjek közelebb hozzád

Nem segíthetek magamon

Vonzerő van a levegőben

Próbálok harcolni ezzel az erős érzéssel

De nincs lehetőség menekülni

Ebből a kísértésből

Olyan, mintha régóta ismernélek, ismétlem az üres szavakat

De valamivel többre vágyok.

Tudom

Nem maradhatok melletted

Örökké

De tudom

Soha nem fogom elfelejteni szépséged

Fekete gyémántom

Tudom

Nem maradhatok melletted

Örökké

De tudom

Soha nem fogom elfelejteni szépséged

Fekete gyémántom

Fordításom

(Album: Reality, 2005.)

Sehol egy partvonal

Csak én és a nyughatatlan tenger

Elvisz az áramlat

Mely lassan megöl

Megfulladok a félelemtől

Nincs egy ellenálló erő, mely visszahúz

Amint látom a fakuló felszínt

Lassan becsukom szemem

Az ürességben úszom

Félek, hiába minden

Miért folytassam?

Azt gondoltam, hogy soha nem bukok el

Megtörtént, többre nincs szűkségem

Míg nem tudtam magam megóvni

Ettől a fokozatos gyengüléstől

Néha úgy érzem, meg kell hogy védj

Megtisztítasz a bűneimtől, engedd, hogy megpihenjek a folyóvíz forrása által

Változtasd meg az életem, gyógyíts meg, nélküled csak feladnám és meghalnék

A távolban látom a világítótorony ragyogását

Nagyon távol, érzem, elsodortak

De tudom, nincs olyan hely a földön, ahol nem találnál meg

Nincs az a sötétség, ahol a te fényed nem ragyogna

Hullámokkal körülvéve, láncokkal a lábam körül

Szabadságra vágyom, mely felmentene

A távoli égen látok valami halvány fényt

Az a fény emelkedni kezd, de lassan becsukom szemem