Fordításom
(Album: Reality, 2005.)
Egyedül vagyok és remegnek kezeim
Reszketek, elbukok…
Oh, olyan ez, mintha az életem eltűnne
És a halál elvisz
Még emlékszem a boldog pillanatokra
Emlékszem a nevetésre
Most minden, ami hátramaradt, a gyötrődés
Van valaki, aki tud segíteni
Idő
A soha nem változó, mindig tevékeny idő
Nem képes begyógyítani a sebeket
A bűnön túl
Mely továbbra is üldöz, emlékeztet engem
A saját lehetetlenségemre
Akarom, vágyok a fényre
Egyszer láttam életemben
Egy ember alakjában
Talpig fehérbe öltözött
Hegekkel kezein
Hívott engem
A másik oldalra
Oh, azt kívánom, megszabadulhassak gyötrődéseimtől
Oh Uram, megpróbáltam, de nincs rá mód
Ahányszor becsukom szemeim, kristály tisztán látom
Nem így kell történnie
Így, itt maradtam, a kérdéssel, melyet korábban feltettél nekem
’Megengeded, hogy levegyem a terhed?’
Érzelmeimmel ellentétben, s a suttogással szívemben
Azt hiszem, nekem csak még több idő kell…
Idő
A soha nem változó, mindig tevékeny idő
Nem képes begyógyítani a sebeket
A bűnön túl
Mely továbbra is üldöz, emlékeztet engem
A saját lehetetlenségemre
Sohasem gondoltam, hogy kudarcot vallok
Csak törekedtem, hogy a saját utamat járjam
Most képtelen vagyok rá, túlságosan félek
Túlságosan össze vagyok zavarodva, hogy bátor legyek
Túlságosan kihasználtak, hogy biztonságban lehessek
Kellőképpen tönkretettek, azt hiszem, elvesztem
Látom még az arcod
Kegyelemmel teli szemeid
Hallom még, hogy a nevemen szólítasz
Ezen évek után
Melyek félelemmel teltek
Nem halványult fényed
Képes vagy megújítani
Engedd, hogy benned pihenjek
Te vagy a menedékem, a mentsváram
Te vagy az egyetlen igazság, melyet a világnak tudnia kell
Te vagy a világítótorony, ragyogsz a sötétségben
Tegnap volt egy barátom
Akivel elindultam
Hogy elkapjunk egy hullócsillagot
Anélkül, hogy tudnánk, milyen távol van
Elhagytuk a hullámokat és keresztül mindenen
Azt hittük, túléljük
Megmenekültem, de te életed vesztetted
És ez megsebzett
Ez a koporsó, melyet hordozok
A legnehezebb teher, melyet valaha viseltem
Habár, nem túl nehéz
De mélységesen elszomorít
Ez a temető rendkívül misztikusnak tűnik
Misztikus, mint az életed
A mérlegelések életét élted
Nem voltál merész, hogy meglásd a fényt
Ez a végső búcsú?
Az égő pokolba mentél?
Vagy, rájöttél az igazságra, mely szabaddá tesz?
Ez a végső búcsú?
Nem tudom, az idő majd elárulja
Rájöttél az igazságra, vagy egyetértettél?
Amit mondani szerettem volna neked, az igaz
Nem vicc, nem is bűnjel
Van egy hely, ahol nincs sírás
Nincs fájdalom, nincs felesleges próbálkozás
Én csak azt kívánom, hadd találkozzak veled, ott
Ez a végső búcsú?
Nem tudom, az idő majd elárulja
UTOLSÓ KOMMENTEK