Fordításom

(Album: Ecliptica, 1999.)

Ül egyedül a sarokban,

Lelke mélyéből bámészkodik,

Nézi az éjszakát, mely beszűrődik az ablakon.

Ma éjjel minden összeomlik

A telihold újra itt van.

Betegségben és egészségben megérteni oly nehéz,

Nincs neve, minden évszakban egy van.

Elfut minden elől, „A kukoricatáblákon biztonságban leszek”- így gondolja.

Önmagát üldözi,

Ismét érzi a holdat felkelni az égen.

Talál egy csűrt, ahol alhat,

De sehol sem rejtőzhet el.

Valaki ott van az ajtóban, megérteni túl nehéz,

Lehet ez rossz? Ez szerelem, ami sosem ér véget.

Őrültté teszi, hogy tudja,

Nem kellett volna bezárnia a nyitott ajtót, (menekülni, menekülni, menekülni)

A telihold az égen van, s ő már többé nem egy ember.

A lány látja a fiúban a változást, de nem képes (menekülni, menekülni, menekülni) átlátni, mivé lett szerelme.

Telihold…

Átússza az öblöt, az éjszaka szürke és nagyon nyugodt ma.

A lány nem akar tovább várni

,,Ma éjjel beteljesítjük szerelmünket”

A reggel homályában a férfi már nem képes harcolni tovább

Ezer hold vagy több, ő üvöltött…

Kopogtatott az ajtón, sikított, mely hamar véget ér

Üzenet a padlón ismét,

Belátni, mivé lett az az ember…

Nem kellett volna bezárnia a nyitott ajtót, (menekülni, menekülni, menekülni)

Nem, nem, nem…

Oh, mivé lett ez az ember?