Fordításom
(Album: Ecliptica, 1999.)
Egy házban, ahol senki sem alszik soha
Fekszik egy ember, aki többet lát szemeivel
Feltérképezi maga előtt a múltat
Egy ágyban, egyedül, felöltözve
Kihasznál egy szívességet, melyre nem igazán van szűksége
Szemeivel több szerelmet és kéjt lát
Több könnyet, túl sokat, hogy kezelje
Egy léleknek sem mondhatja el, most nem, bezárják azonnal
Túl sok az égő bozótból, túl sok a gyenge lelkének
Fejben, oh, olyannyira holtfáradt, túl messzire ment
Az általa látott víziók közül ettől az egytől sikít
Nem képes élni, s meghalni sem, ebben a világban
Égető érzés legbelül, tudod, ez mennyire kínzó?
Kárpótolni életed bűneiért
Kardodat elnémítva
Harcolnod kell a legvégsőkig
Ne nézz vissza, vagy felborítod az időt
Csak az idő láttathatja meg, hogy a függöny mögött rejtegeted a titkot
Lejár az időd, ha meglátod a fényt
Élhetsz úriember módjára, de mikor eljön az idő
Nem fognak otthagyni
Fejében az idő hangjainak csengésével elhagyja a házat, ahol senki sem alszik soha
Elvégezte a munkát, tudva, hogy végül elégedett lesz
A rejtőzködés mindig szükségtelen, a képek eltűnnek idővel
Keresvén a nap győztesét, itt az élet díja
Minden általa látott vízió közül ettől az egytől sikít
Nem képes élni, s meghalni sem, ebben a világban
Égető érzés legbelül, tudod, ez mennyire kínzó?
Kárpótolni életed bűneiért
Kardodat elnémítva
Harcolnod kell a legvégsőkig
Nem képes élni, s meghalni sem, ebben a világban
Égető érzés legbelül, tudod, ez mennyire kínzó?
Kárpótolni életed bűneiért
Kardodat elnémítva
Harcolnod kell a legvégsőkig
UTOLSÓ KOMMENTEK