Fordításom
Album: Reckoning Night, 2004.
Éjjeli költészet
A legfehérebb ezüstbe öltözve rám mosolyognál
Minden éjjel várok az édes Selene-emre
De, még…
A magány bőrömön van
Egy élet melyet összekötnek a valóság láncai
Megengeded, hogy az Endymion-od* legyek?
Fürödnék holdfényedben, békében szenderegnék
Csókodtól elbűvölve, egy örök álomban
De amíg egyesülünk
Azért az éjszakáért élek
Várok az időre
Két lélek összefonódik
Az új hajnal hasadtával
Reményem elhagyatott
Az árnyékok elhalványulnak
De nélküled mindig árnyékban vagyok…
Derűs és csendes ég
A Hold sugarai táncolnak a dagállyal
Egy tökéletes látvány, isteni a világ
És én…
A legmagányosabb élő gyermek
Mindig várok, keresem a rímemet
Még egyedül vagyok az éjszaka közepén
Csendesen fekszem, mosollyal arcomon
Megtéveszt a látszat, és elárul a csend,
Ahogy várok az időre
Álmom felelevenedik
Sosem látszik
De soha nem megy ki fejemből
S a fogyó Hold alatt
Még mindig rád vágyom
Egyedül a fénnyel szemben
Magány vagyok?
Végül álmaim rabul ejtenek
Végül, nincs lélek mely egyesülne velem
Napfénytől elrejtőzve, barlangomban bezárva
Egy álomban ragadtam mely lassan rémálomba fordul
Ahol teljesen egyedül vagyok
Jelentéktelen az élet, ha csak egy álom vagy
A könyv még nyitott, az oldalak olyan üresek, mint én…
Egy olyan remény mellett tartok ki, mely elkezd halványulni
Próbálom megtörni az elhagyatottságot, gyűlölöm
De amíg egyesülünk
Azért az éjszakáért élek
Várok az időre
Két lélek összefonódik
Az új hajnal hasadtával
Reményem elhagyatott
Soha nem fogunk találkozni
Csak a szenvedés és én
Ez a végső kiáltásom
A végső zuhanásom
Belefulladok az időbe
Éjszakává válok
Az új nap fényében
El fogok tűnni
Mélyen figyelmen kívül hagy a valóság
Egyesülnél velem, Selene-em?
* Endymion , azaz Endumiwn egy görög mitológiai alak, Selene kedveltje, kit a hagyomány hol Elisnek hol pedig Cariának földjéhez kötött. A dal szerzője, Jani Liimatainen, a Sonata Arctica egykori gitárosa egy interjúban már beszélt erről, hogy a dal a görög mitológiához kapcsolódik.
UTOLSÓ KOMMENTEK