Fordításom
(Album: Unia, 2007.)
A levelek lehullnak a napon, mely emlékeztet
Azokra az esedező szemekre
Csendesen visszhangzanak bennem
A végső éjszakákon
Őriztem az álmát, Megtehetem
mély félelem nélkül
Semmi jó sincs ezen a reggelen..
Oh, és tudom..
Túl leszek a belé fektetett érzelmeken
Kis barátom egyre fárad, eltűnik gyorsan…
Nem akartam látni a tompuló láng jelét
Több időre van szűkségem
Nem, nem akarlak elengedni
Félek, ma éjjel el kell búcsúznom a kis barátomtól
Nem akarlak elengedni…
A legmelegebb szívet, melyet valaha felfedeztem
Leengedem a földbe
Könnyeim, örökké veled
A fád alatt nyugszanak
mindig is szeretted ezt a helyet
Mostantól hozzád tartozik...
El kell, hogy engedjelek
És el kell mennem egyedül
Egy nap, erőtlen időszakomban
Nekem adtad szíved, és elloptad az enyémet
Számomra túl gyorsan jöttek a holnapok
hogy halljam lassú, csendes búcsúzásod..
A legkedvesebb szív melyet valaha felfedeztem
Leengedtem a földbe
Mosolyod tartott életben
Mikor az egek elcsitultak
Mindig is szeretted ezt a helyet
Most aludj a fád alatt
Aznap ültettem ide
Amikor megszülettél
Felkészülök, látom már a közelgő véget
Kis öreg barátom, egy gyermek.
Azt a napot, mikor el kell búcsúzzak és elkanyarodjak, de soha nem foglak elengedni.
UTOLSÓ KOMMENTEK