Fordításom
(Album: Ecliptica, 1999.)
Ismét otthon vagyok, megnyertem a háborút, s most az ajtód mögött vagyok
Keményen próbáltam engedelmeskedni a törvénynek, s megérteni az összeset
Emlékszel rám? A háború előttről
Az az ember vagyok, aki a szomszéd ajtóban lakott. Régen…
Amint láthatod, mikor rám nézel, csak egy része vagyok annak, aki voltam.
Könnyebb, ha nem látod, hogy a saját lábaimon állok.
Nagyobb vagyok, ahogy itt ülök
Kérdezted, beteljesültek-e álmaim
Acélszívet adtak nekem, az effélék nem érzékelik a golyókat
Semmi sem az, aminek látszik
Másolat vagyok, másolat vagyok
Üresség költözött belém
Nem vagyok önmagam, önmagam árnyéka vagyok…
Zöld a fény, előéletem tiszta, új élet tölti fel bennem az ürességet
Nem volt nevem, nem emlékszem múlt decemberre, Szentestére
Szüntelen fájdalomban voltam
Láttam árnyékod az esőben
Vörösre festettem az összes képed
Bárcsak otthon maradhattam volna ehelyett
Semmi sem az, aminek látszik
Másolat vagyok, másolat vagyok
Üresség költözött belém
Nem vagyok önmagam, önmagam árnyéka vagyok…
El akarsz hagyni, mikor mindennek vége…
El akarsz hagyni, vége most világomnak…
Felemelkedek a helyről, ahol voltam, és próbálom megtisztítani hitvány otthonom
Most itt vagyok, és nem akarom újból azt hinni
Elalszom, álmot álmodok, egy csendes álomba menekülök
Senki sem tesz rám felelősséget
De semmi sem az, aminek látszik, igen
Semmi sem az, aminek látszik
Másolat vagyok, másolat vagyok
Üresség költözött belém
Nem vagyok önmagam, önmagam árnyéka vagyok…
Ismét otthon vagyok, megnyertem a háborút, s most az ajtód mögött vagyok
Keményen próbáltam engedelmeskedni a törvénynek, s megérteni az összeset
Emlékszel rám? A háború előttről
Az az ember vagyok, aki élt…
UTOLSÓ KOMMENTEK