FORDÍTÁSAIM

Fordításom

(Album: Reality, 2005.)

Egyedül vagyok és remegnek kezeim

Reszketek, elbukok…

Oh, olyan ez, mintha az életem eltűnne

És a halál elvisz

Még emlékszem a boldog pillanatokra

Emlékszem a nevetésre

Most minden, ami hátramaradt, a gyötrődés

Van valaki, aki tud segíteni

Idő

A soha nem változó, mindig tevékeny idő

Nem képes begyógyítani a sebeket

A bűnön túl

Mely továbbra is üldöz, emlékeztet engem

A saját lehetetlenségemre

Akarom, vágyok a fényre

Egyszer láttam életemben

Egy ember alakjában

Talpig fehérbe öltözött

Hegekkel kezein

Hívott engem

A másik oldalra

Oh, azt kívánom, megszabadulhassak gyötrődéseimtől

Oh Uram, megpróbáltam, de nincs rá mód

Ahányszor becsukom szemeim, kristály tisztán látom

Nem így kell történnie

Így, itt maradtam, a kérdéssel, melyet korábban feltettél nekem

’Megengeded, hogy levegyem a terhed?’

Érzelmeimmel ellentétben, s a suttogással szívemben

Azt hiszem, nekem csak még több idő kell…

Idő

A soha nem változó, mindig tevékeny idő

Nem képes begyógyítani a sebeket

A bűnön túl

Mely továbbra is üldöz, emlékeztet engem

A saját lehetetlenségemre

Sohasem gondoltam, hogy kudarcot vallok

Csak törekedtem, hogy a saját utamat járjam

Most képtelen vagyok rá, túlságosan félek

Túlságosan össze vagyok zavarodva, hogy bátor legyek

Túlságosan kihasználtak, hogy biztonságban lehessek

Kellőképpen tönkretettek, azt hiszem, elvesztem

Látom még az arcod

Kegyelemmel teli szemeid

Hallom még, hogy a nevemen szólítasz

Ezen évek után

Melyek félelemmel teltek

Nem halványult fényed

Képes vagy megújítani

Engedd, hogy benned pihenjek

Te vagy a menedékem, a mentsváram

Te vagy az egyetlen igazság, melyet a világnak tudnia kell

Te vagy a világítótorony, ragyogsz a sötétségben

Tegnap volt egy barátom

Akivel elindultam

Hogy elkapjunk egy hullócsillagot

Anélkül, hogy tudnánk, milyen távol van

Elhagytuk a hullámokat és keresztül mindenen

Azt hittük, túléljük

Megmenekültem, de te életed vesztetted

És ez megsebzett

Ez a koporsó, melyet hordozok

A legnehezebb teher, melyet valaha viseltem

Habár, nem túl nehéz

De mélységesen elszomorít

Ez a temető rendkívül misztikusnak tűnik

Misztikus, mint az életed

A mérlegelések életét élted

Nem voltál merész, hogy meglásd a fényt

Ez a végső búcsú?

Az égő pokolba mentél?

Vagy, rájöttél az igazságra, mely szabaddá tesz?

Ez a végső búcsú?

Nem tudom, az idő majd elárulja

Rájöttél az igazságra, vagy egyetértettél?

Amit mondani szerettem volna neked, az igaz

Nem vicc, nem is bűnjel

Van egy hely, ahol nincs sírás

Nincs fájdalom, nincs felesleges próbálkozás

Én csak azt kívánom, hadd találkozzak veled, ott

Ez a végső búcsú?

Nem tudom, az idő majd elárulja

Fordításom

(Album: Reality, 2005.)

Ez a létezés

Becsukjam a szemem és várjak?

Egy másik reggelre

Eszmélet

Szökésre késztet

Egy összetört tervből

A köztünk lévő falak

Nem választhatnak el bennünket

Látom, ahogy felkelsz hajnalban

 Az idő egyvégtében eljön

Hallom ahogy közeledsz

De tudom, nem leszel ott

Éjfél előtt

Holnap

Keserűséget, vagy örömet hozol?

Holnap

Látunk valamit?

Holnap

Egy távoli gondolat az életről, melyet megoszthatunk

Holnap

Miért olyan nehéz törődnünk vele?

Szeptemberi reggel

Menjek, vagy maradnom kellene?

Újabb napokra

Esik az eső

Amint nézem az eget, olyan szürke

Olyan magányosnak tűnik

Körülvesz a csend

Minden, ami elhagyott, mellettem van

Nem hallok egy hangot sem

És este

Ahogy itt fekszem, ébren

Tudom, nem leszel ott, éjfél előtt

Fordításom

(Album: Reality, 2005.)

Ilyen nyomorúságos reggelen, mint ez

Szeretnék ágyban maradni

Ilyen nyomorúságos reggelen, mint ez

Nincs semmim, amit adhatok, vagy kaphatok

Csak egy akarat, hogy megforduljak és elsétáljak

Úgy tűnik, hiúságom itt tart

Ma úgy érzem, a síromat ásom

De ez nem állíthat meg téged…

Mert, soha ne hagyd abba az értem folyó harcot

Soha ne ábrándulj ki belőlem, ez valódi

Soha ne mondj le rólam

Kinyitod a szemem, hogy lássam…
Soha nem hagyod abba az értem folyó harcot

Soha nem hagyod abba a harcot

És mikor múltamra visszaemlékezem

Látom, semmi sem tart sokáig

Érzem, folyton csak várok

Folyton hezitálok

Mondom: ”Lesz majd másik nap”

Álmodom egy másik helyről, ahová elfuthatok

Küzdök legbelül

De ez nem állíthat le téged…

Ilyen nyomorúságos reggelen, mint ez

Szeretnék ágyban maradni

Ilyen nyomorúságos reggelen, mint ez

Nincs semmim, amit adhatok, vagy kaphatok

Ilyen nyomorúságos reggelen, mint ez …

Fordításom

(Album: Reality, 2005.)

Tegnap,

Felnőttem, miközben megtanultam, hogy kell egyedül élni

Megszoktam, és azt gondoltam, soha nem lesz szűkségem senkire

Míg meg nem találtam azt

Fejemben még visszhangzanak a magányos léptek

A töredékek, azon szavak képei, melyeket egyszer mondtak

Semmi, de hiába?

Attól a naptól kezdve, mikor odajöttél hozzám

Bájjal, szépséggel töltötted be életem

Annyira boldog voltam, hogy sírtam, mert elvitted

A tönkrement szívemet

Kihoztál a félelem földjéről

Soha ne engedd, hogy eltűnjek

Most más lábnyomokat látok

A homokba festve, a sajátom mellett

Veled elmegyek esőben, és

Napfényben

Nincs szürke árnyék, mikor mellettem vagy

Szerelmed teljessé tesz

Nem, nem vagyok egyedül

És minden nap, azzal a tudattal ébredek, hogy soha nem mész el

Nem félek, minél jobban megismerlek, annál jobban tudom

Igen, megtaláltam azt az egyet

Idáig jöttem nélküled

Ezer kisírt könnyön át

Hogy egy ilyen különleges szerelmet találjak

Mely végigkísér életemen

Nemcsak egy érzés volt

Szerintem több volt, mint egy valós dolog

Hogy hasonlóképp szembesülhessek

Tudom, hogy minden nap velem leszel

Minden nap…

Fordításom

(Album: Reality, 2005.)

Ott vagy mellettem

Épp mikor egyedül érzem magam

Valahogy fényesebbnek látszik

Mintha okot adnál, hogy továbblépjek

Nélküled az élet soha nem töltötte fel bennem az ürességet

A saját életem nem tehettem teljessé

Most minden magányos órában felébredek álmomból

Jelenléted ott van, hogy tápláljon

Olyan más szokott lenni

Sok dolgot még visszahívok

Lelkem szabadságért sóvárog

Magaddal hoztad az egészet

Nélküled az élet soha nem töltötte fel bennem az ürességet

A saját életem nem tehettem teljessé

Most minden magányos órában felébredek álmomból

Jelenléted ott van, hogy tápláljon

Egy napot sem tudok leélni nélküled

Nem tudok nélküled lélegezni

Nem tudom nélküled leélni az életem

Meghalnék érted

Ott vagy mellettem

Épp mikor egyedül érzem magam

Valahogy fényesebbnek látszik

Mintha okot adnál, hogy továbblépjek

Nélküled az élet soha nem töltötte fel bennem az ürességet

A saját életem nem tehettem teljessé

Most minden magányos órában felébredek álmomból

Jelenléted ott van, hogy tápláljon

Fordításom

(Album: Reality, 2005.)

Viharfelhők vetnek árnyékot

Kegyetlen fekete eső, mely nem könyörül

Villámlik, bennem

Hideg szél meséli keserű történeteit

Égő lángok viszik dicsőségüket

Egyetlen őrültnek őrült álmai vannak

Miben bízhatok ezentúl?

Ki hozhatna létre bármi újat?

A világom fenékig remeg

Minden reggel sírva ébredek

Gyűjtöm szívem darabjait

Érdemes élni?

Csodálni a világot és művészetét

Néha reménytelennek érzem magam

Most, hogy eddig mentem

Kétségbeestem, elszakadtam

Isten megóv minket

Nem találok olyan helyet, hol elrejtik a békét

Teljesen tiltott a nyugalom és csend

Konfliktussá válnak gondolataim e világon

Következő tiszta áldozatát akarja e sivatag

E szomjas érzést nem fejezik be ezek a könnyek

Idővel nem gyógyulnak be e kígyóharapások 

Fordításom

(Album: Reality, 2005.)

Szomorú, de igaz

Fogalmad sincs

Arról, hogy merre tartasz

Meg akarsz nyugodni

Független, szabad

Királya saját világodnak

Nem, nem tudsz irányítani

Túl erősek a láncok

Csak egy bábu vagy

Nincs rá mód, hogy

Szabad légy, ha nem látod

Hogy az összes húr

Éppen csak lehúz téged

Egyre lejjebb

Nézem a táncod

Egy zsákutca történet

Mely elenyészett

Segítenék rajtad

Megszabadítanálak

Az egyéni szabadság láncaitól

Szomorú, de igaz

Nincs nyomod

Ahová elvezethetsz

Fordításom

(Album: Reality, 2005.)

Az erőszak hevében

Hallod a sikítást, mely felemel az ürességből

Megtöri a csendet, mint egy hirtelen hang

Mely felébreszt az éjszakában

Nincsenek falak, hogy szigeteljék

Az ajtón egyedül egy faliszőnyeg van

Fény vagy erő nélkül

Keresztül a magányos éjszakákon

Egy ismerős dalt énekelsz:

 ”Ne menj el

Mondd nekem, hogy maradsz

’Mert, képes vagy segíteni nekem, hogy rávezess

Hogy rájöjjek az igazságra, kivéve a hibákat

Egy ilyen magányos életben

Annyira kegyetlen a világ

Nincs semmi új

Megbilincseltek, elvesztem nélküled

Kitartok, kérlek, ne menj el

És mutasd az utat, merre megyünk?”

Süt már a Nap

Amint lesétálsz az úton, egyedül

Egy másik reggellel néztél szembe

És először azt gondoltad, nem leszel képes rá

Keresztül az éjszakán

Egy ilyen fáradságos életben nagyon egyszerű összeroskadni és feladni

Ezek után még mindig állsz

Mert van egy ok, ami miatt meg kell próbálnod folytatni

Azt kívánom életemben, hogy legyen egy vezető, Egy

Végtelen fény

Mely eljönne és átsegítene a legsötétebb éjszakákon

Mely eljönne, és átsegítene, hogy rájöjjek az igazságra

Kérdésem válaszára:

Merre megyünk?

Fordításom
(Album: Reality, 2005.)

Volt idő

Mikor minden igaz volt, amit megosztottunk

Volt egy bűn

Mely rést formált kettőnk között

Nem tudtam

Nem volt szó , hogy bízol bennem

Míg nem mutattad

Csak egy része vagyok az őrületnek

Mikor legbelül azt hittem, jó voltam

Volt egy éjszaka

Hogy ráébresszen, túlságosan van vagyok

Próbálom az egészet kézben tartani

Elbukok

Próbálok mindent a te kezedbe adni

Van egy lehetőség

És, amúgy, életben és halálban

Mindenféleképpen, és minden lélegzetben

Nem vagyok egyedül, érzem, nem félek

Mert tudod

Mi a legszebb az életben és halálban

Kis időbe telik

Csak, hogy megértsd, mire vagy hajlandó

Ez volt az áldozat

A fiadért, mely újból összekovácsolt bennünket

Fizette az árát

Cselekedeteivel megverte az ellenséget

Megtörte a láncokat

Vérével megváltott minket mind

Hogy elfogadjuk azt a tényt, amit tettél

Ez az idő

Idő, hogy elhiggyük, mielőtt eltűntek a napok